A hígított génnel rendelkező színváltozatok, azaz a kék és az Isabella tacskók viszonylag ritkák, azonban az utóbbi időben egyre több ilyen színű tacskó jelenik meg a neten és az utcákon. A hígított génnel rendelkező színek genetikai háttere a recesszív “dd” génhez kapcsolódik, amely két példányban jelen kell legyen a szülőktől, hogy ez a színváltozat kifejeződjön.
Hogyan befolyásolja a gén az alapszíneket?
A “dd” gén hatására az alábbi változások figyelhetők meg a szőrzet alapszínében:
- A fekete és cserszínű/krémszínű tacskók kékké és cserszínűvé/krémszínűvé válnak.
- A csokoládé és cserszínű/krémszínű tacskók Isabellává (fakó színű) és cserszínűvé/krémszínűvé változnak.
A vörös és krémszínű tacskóknál a “dd” gén hatása kevésbé feltűnő: itt a szín csupán kissé tompábbá válhat, és gyakran nem lehet egyértelműen megkülönböztetni a hígítatlan vörös vagy krémszínű kutyáktól.
Egészségügyi kockázatok a hígított génnel rendelkező tacskóknál
A hígított génnel rendelkező színváltozatokhoz kapcsolódik egy öröklődő bőrprobléma, a Colour Dilution Alopecia (CDA). Ez az állapot a következő tüneteket okozhatja:
- A szőrzet rendkívül ritka és gyenge minőségű.
- A szőr kihullik, különösen a hát és a test központi részein.
- A bőr hajlamos a fertőzésekre, bőrgyulladásra és különféle bőrrákokra.
A CDA sajnos széles körben ismert probléma a kék és Isabella színű tacskóknál. Nagyon kevés felnőtt korban problémamentes hígított génnel rendelkező tacskó található, és emiatt a tenyésztésük komoly odafigyelést igényel.
Történeti háttér
Körülbelül 15-20 évvel ezelőtt néhány kék tacskót regisztráltak az Egyesült Királyságban, de ezek valószínűleg nem a “valódi” acélkék színű, hígított változatok voltak. Azóta a genetikai kutatások és a nemzetközi importok lehetővé tették, hogy a valódi hígított génnel rendelkező színek, mint a kék és az Isabella, újra felbukkanjanak.
